Mi is az a FAT BIKE?

Egy bicikli hóban, sárban, homokban való közlekedésre, amely hihetetlenül széles gumijaival nem ismer akadályt, rossz minőségű, korábban kerékpárral járhatatlan utak királya.  Egyszerűen nem könnyű olyan sáros, havas homokos terepet találni, ahol fat bike -kal nem tudnánk közlekedni. Olyan terepen, tócsákban kellett csak lelépnem a kerékpár pedáljáról ahol az első lánckerék leért a földre. Tankszerű, mindenen keresztül gázoló viselkedése páratlan terepes élményt nyújt használójának.

Technikai megközelítésben a Fat bike-on a mountain bike széles, legalább 4″-os kerekeken gördülő változatát értjük, mely kerekeket speciális széles első és hátsó villákkal rendelkező váz foglal magában.

A kerekekben a légnyomást 8 psi körül érdemes tartani (szemben az átlag kerékpárok 30 – 50 psi -s keréknyomásával). A ballonos gumiknak és az alacsony keréknyomásnak köszönhetően ez a fajta kerékpár nem igényel külön rugóstagokat, így aluvázas modellek esetén a fat bike-ok súlya a normál mountain bike-okéval összevethető. A széles gumi profil és az alacsony kerék nyomás másik előnye a tankszerű, mindenen keresztül gázoló, terep kerékpáros viselkedés, melyről fentebb már áradoztam 😀

A FAT BIKE TÖRTÉNETE

Bár a fat bike azaz duci bringa története messze (az 1900-as évek elejére) nyúlik vissza, kiforrott formáját csak a közelmúltban érte el. A kerépár létrejöttét a hóban, homokban való közlekedés igénye hívta életre.

Korai példának érdemes említeni Jean Naud francia kerékpárost aki 1980-ban épített egy 3 darab egysorban álló (nem tricikli) kerékű hosszú nyomtávú kerékpárt sivatagi utazásaihoz, mellyel később 1986-ban a Szaharát is átszelte.

Az alaszkai Steve Baker mellett az új mexikói Ray Molina nevét is fontos megjegyeznünk a korai alkotók sorában.

Kezdetben 2-3 darab felnit hegesztettek egymás mellé, hogy szélesítsék a kerékpár futó felületét.

Ray Molina az új-mexikói sivatagban vezetett túráihoz fejlesztette ki kerékpárját, melynek prototípusát az 1999-es Las Vegasi Interbike kiállításon mutatta be. Ennek felnijét és gumijait felhasználva  Gronevald és John Evingson alaszkai kerékpár építők tovább fejlesztettek. Gronewald védette le 2001-ben és használta először a “fatbike” szót az általa gyártott kerékpároknál. Gronewald, manufaktúrájában 2011 -ig gyártotta kis sorozatban kerékpárját. Gronewald és Evingson mellett nem felejtkezhetünk meg Simon Rakower alaszkai kerékpár készítő nevéről sem, aki 1991-től 1998 -ig ellátta az Iditador (Iditabike) kerékpáros versenyzőit az általa fejlesztett korai széles (dupla, tripla) felnijű kerékpárokkal.

2005-ben az alaszkai fejlesztőkkel párhuzamosan a minnesota-i Surly Bikes piacra dobta a “pugsley” vázat, melyet Taiwan-ban gyártatva -az alacsonyabb áraknak köszönhetően már szélesebb rétegek számára is elérhető lett, így válva alapjául a mai modern fat bike-oknak.

MÉG NÉHÁNY ÉRDEKESSÉG A FAT BIKE-OKKAL KAPCSOLATBAN

Az Iditarod futamról már biztos sokan hallotak, de arról már valószínűleg kevesebben, hogy 1989-ben Dan Bull, Mark Frise, Roger Cowells és Les Matz végig tekert rajta fatbike-szerű kerékpárral is.

Az Iditarod futam a világ legnagyobb kutya szánhúzó  -és egyben a világ egyik legkeményebb- versenye: több mint 1000 mérföldes táv a mesés Yukon (alaszka) vidékén keresztül, embert próbáló körülmények között kutyák (jellemzően alaszkai huskiek 😄) vontatta szánon.

Úgy hiszem az is kevésbé ismert, hogy Daniel P. Burton a világon elsőként kerékpárral (egy Hercules Inlet típusú fatbike-kal) átszelve az Antarktiszt 2014. 01.21.-én elérte a déli sarkot!

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..